"A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nõ,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tûn elõ."
(Eminescu)
" Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derû és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?"
(Heltay J.)
Sajnálom, hogy nem az vagyok akinek látni akartál.
És azt is sajnálom, hogy csalódtál.
Nem vagyok angyal, és nem vagyok ördög,
valahol a kettõ között.
Tudom, vakon botorkálok, és a szavak is tétovák,
és még mindig csak sejtem, hogyan tovább.
Majd lesznek még mesék, csodák,
vagy éppen hogy semmi sem.
És egyszer,
talán,
hogy valaki vagyok ,
majd én is elhiszem.
"Elengedtelek...
mint fényt a csillagok,
s nem tudlak követni, mert erõm elhagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csend a sóhajom,
könnyekbe fojtottan, tûzpiros hajnalon.
.
.
.
.
Elengedtelek...
mint éjszakát a csend,
hogy elgurult gyöngyként csillogjon a rend.
Kérlek hát ne félj...!
van még ki Rád vigyáz,
hiszen csak én engedtelek el... senki más."
(Nagy Ilona)