"Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,  Hidegen hagy az elhagyott táj,  Hogy eltemettük: róla nem tudunk,  És mégis mondom néktek:  Valamitõl mi mindig búcsúzunk." (Reményik Sándor)    

   "Jóbarátok régen messze járnak,  én itt maradtam szinte egymagam.  Most fájó szívvel búcsúzom és könnyezem talán,  de mégis megyek álmaim után.   Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?  Mondd, az életedtõl mégis mit…