"Jóbarátok régen messze járnak,
  én itt maradtam szinte egymagam.
  Most fájó szívvel búcsúzom és könnyezem talán,
  de mégis megyek álmaim után.

  Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
  Mondd, az életedtõl mégis mit remélsz?
  Talán mindent, talán semmit, de ha gyõz a józan ész,
  Többre mész, és nem lesz oly nehéz."(V. K.)